Interjú
2019
.
06
.
01

Magyarként Sydneyben

Interjú Harasta Emőkével, a Magyar Iskola Sydney igazgatójával

A Rákóczi Szövetség egyik anyanyelvi táborában volt szerencsém megismerni Emőkét, aki két tanítványával érkezett Magyarországra tavaly nyáron. Külhoni magyarokként előszeretettel beszélgettünk saját tapasztalatainkról és arról, hogy mennyire különböző módon éljük meg magyarságunkat Szlovákiában és Ausztráliában...


Kezdeném a legklasszikusabb kérdéssel. Mit jelent számodra magyarnak lenni Ausztrália egyik legnagyobb városában?

Mivel én felnőttként érkeztem Sydneybe, s azonnal aktív részesévé váltam az itteni magyar közösségeknek, nekem mindent jelentett. Hatalmas boldogság hormonok termelődtek hétvégenként, hiszen a magyar közösségek itt a diaszpórában hétvégenként működnek. Ezek a magyar összejövetelek – legyen az iskola, rendezvény, ünnepély, piknik – számomra hatalmas vonzerő itt, hiszen ez nekem egy kulturális oázist jelent, ahol újratöltöm a lelkem energiával. Ez nemcsak a nyelv, nemcsak a kultúra, az ízek, de ez egy megmagyarázhatatlan kötelék, ami nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. Büszkeséggel tölt el, például amikor magyar filmet forgatnak itt a moziban vagy egy-egy magyar előadó érkezik hozzánk – a szívem odahúz. Hihetetlenül jó érzés, hogy magyar dalok szólnak a kocsiban, családommal együtt közösen énekelünk, szóval fantasztikus érzés, hogy magyarként is élhetek itt Sydneyben.

Sokan nem is gondolnák, hogy a világ másik felében is működik egy magyar tanítási nyelvű általános iskola. Hová terjed még ki a magyar élet Sydneyben?

Ausztrália nagyon különös helyzetben van, hiszen óvodától az érettségiig államilag elismert intézményrendszerben tanulhatják diákjaink a magyart, mint idegen nyelvet. Ezek az iskolák szombatonként működnek heti 2-3 órában. Több mint 40 éve tartozunk az Új-Dél Wales állam Szombati Közösségi Nyelv Iskoláihoz. Az iskola, a cserkészet és a református egyház szorosan együttműködik. A legtöbb szervezet aktív tevékenységet folytat. Több mint 25 éve az Ilosvay-pár által vezetett Mozaik Rádió, a helyi református magyar gyülekezet, a Karitász, a Vitézi Rend, az Irodalmi Kör, a Független Magyar Szabadságharcosok Szövetsége és a Délvidéki Klub tartoznak a magyar élet legfontosabb tényezői közé, s az egészet a NSW Magyar Szövetség fogja össze.

Tapasztalataid alapján az iskolában végzett diákok hogyan képzelik el a jövőjüket? Milyen továbbtanulási lehetőségek adottak a számukra?

Mindenki a maga útját járja. Akik magyarból, mint idegen nyelvből érettségiznek, azok közül majdnem mindenki valamelyik itteni egyetemre iratkozik be. Többen jelentkeznek évről-évre a Balassi Intézetbe az egy éves hungarológiai továbbképzésre, amely egy záródolgozat beadásával s egy nyelvvizsgával zárul. Ez azért is közkedvelt, mert így egy évig élhetnek Budapesten s szünetekben könnyen utazhatnak Európán belül.

kell szöveg

Egy kedves ismerősöm, aki jártas az ausztráliai magyar közösségekben, azt mondta egyszer nekem, hogy Ausztrália mintha a kedély szigete lenne, ahol senkinek sincsenek problémái. Te hogy látod ezt?

Persze, vannak problémák, de itt valahogy az emberek nem arról beszélnek. Mikor megkérdezik egymástól „hogy vagy?“, senkise áll neki panaszkodni. Itt a legfőbb téma az utazás, ki merre járt, mit ajánl, mely éttermek és ételek kiválók. Mi a hétvégi program, hol jöjjenek össze, mit csináljanak. Itt a hétköznapi beszélgetésekben nincs központi helyen a panaszkodás. S ettől lazábbak, nem olyan görcsösek, s valahogy nincs bennük a mindenáron való megfelelési vágy. Nem mondom, hogy ez jó, nekem 20 év után is sok minden szokatlan, pedig jómagam is vettem át a lazaságukból.

Magyarországra is ellátogatsz néha? Hogyan jellemeznéd az ausztráliai magyarok Magyarországhoz való kötődését?

Naprakész információk: teljesen képben vannak minden téren. Ma már a televízión keresztül itt is lehet magyar adókat nézni, hallgatni. Magyar újságokat olvashatunk, magyar árukat is vásárolhatunk itt. Döbbenetes. Viszont hiába van itt sok minden, a szívünk visszahúz. Család, emlékek, ízek, illatok, megmagyarázhatatlan érzelmek, amelyekkel otthon töltekezünk.

kell szöveg

Az előbbi kérdésre válaszolva, igen. Minden nyáron vagy valaki kijön a családból pár hónapra, ez az általános a magyarok között. Ami érdekes, hogy itt a szorgalmi időszak alatt veszik ki a szülők a gyerekeket, hiszen itt tél van olyankor. S az iskolák elengedik a diákokat 4-6 hétre is. Azt mondják, hogy a gyerekek többet tanulnak, tapasztalnak az útjuk során, mintha a padban ülnének.

Érdekességképpen pedig arról kérdeznélek, hogy az ausztráliai kultúra miben fogható meg szerinted? Úgymond mi az ausztrálok számára a „minimum”, amit saját népükről illik tudniuk.

Sok mindent lehetne itt felsorolni, mint pl. Cook kapitány, az őslakosok, didgeridoo hangszer, erszényes állatok, barbecue, Operaház, strandpapucs kultusz, stb. Van is egy vicc az ausztrálokról:

Hogy lehet könnyen felismerni az ausztrálokat?

Két pár strandpapucsuk van egy hétköznapi s egy ünnepi.

Borzasztó mennyire imádják. De félretéve a tréfát: Ausztrália egy multikulturális ország, rengeteg nemzet fia-lánya él itt békességben. A kulturális, nyelvi különbözőségeinket tiszteletben tartjuk. Már a gyerekeink is ebbe nőnek bele. Kultúrájának éppen ebben a sokszínűségében rejlik a nagyszerűsége.

Megosztás.